Mi az a dolog, amivel a mindennapok során találkozunk, körülvesz bennünket és mégsem úgy veszünk róluk tudomást, mint különálló, felfedezendő dologról? A címből már nyilván sejthető, hogy a színekről van szó. Az átlag ember a színekkel akkor foglalkozik, amikor ruhát vásárol, sminket készít vagy gyermeknél akkor, mikor kifestőkönyvében fantáziájával játszadozva alakokat színez ki. Ezeken kívül azon jóval nagyobb jelentőséggel bírnak életünkben a színek, amit (sok más hasonló tulajdonság mellett), csak akkor tudunk értékelni, amikor már nincs. Legyen az sárga, zöld, kék, fekete, mindegyik színnek van története, jelentősége, vegyük csak alapul a zászlókat, címereket, öltözködést: kifejezhet hovatartozást, örömöt, bánatot, ünneplést, tiltást, rengeteg mindent, amibe nem vagyunk képesek belegondolni.

Ezen a problémán segít Michel Pastoreau munkája, aki elénk tárja a fekete szín történetét, kultúrtörténeti jelentőségét, fontosságát. A Kalligram kiadónál megjelent, stílszerűen fekete borítóval rendelkező kötet igényes kialakítású, keménytáblás kötéssel rendelkezik, belül színes illusztrációk, képek segítik a szerző mondanivalójának minél teljesebb megértését. A fekete olyan színként él tudatunkban, amelynek kevés, de rossz jelentése van. Ennél azonban sokkal szélesebb az a skála, amelyen a szín jelentése, jelentősége mozog. A kötetben szó esik a szín történetéről, használatának változásáról már a 10. századtól kezdve, egészen napjainkig. Pastoreau nem csak koronként, hanem tudományterületenként (heraldika, nyomdászat, történelem, teológia, stb.) is végigveszi a szín szerepét és jelentőségét. A kötet gazdagon jegyzetelt és illusztrált, széles szakirodalmat felvonultató alkotás, amely a művelődéstörténet illetve az általános műveltség szempontjából is fontos és ajánlott alkotás. Példák és idézetek színesítik ezt a történeti munkát, mindenkinek kötelező olvasmány, aki szeretné műveltségét fejleszteni. Garantálom, hogy tud újat mondani. Jelzete 930 P 39.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/