A író, költő, drámaíró, esszéista, publicista, tehát irodalmi fenomén 1933-ban született az erdélyi Szatmárhegyen. 1974-ben költöztek át feleségével Magyarországra, ahol folyóirat-szerkesztőként, íróként tevékenykedett és ért el szakmai sikereket. 1995-ben hunyt el, 62 éves korában.

A szalmabábuk lázadása című ifjúsági regénye részben azért is vált ismertté, mivel 1999-ben játékfilm is készült belőle Palásthy György Balázs Béla-díjas rendező adaptálásában. Az ő nevéhez fűződnek             a 70-es-80-as években sikeres gyerekfilmek, mint a Hahó, öcsi!, Hahó, a tenger!, Égigérő fű, A szeleburdi család, Szeleburdi vakáció, stb.

A szalmabábuk lázadása című film alapjaiban kötődik városunkhoz, ugyanis a filmben szereplő szalmabábukat (100 darabot) helyi szalmafonók készítették. Az akkori bábukészítők közül is érkezik alkotó a 2018. július 4-én nyíló Visszatekintés Szalmaországba című kiállításra, amely a XXV. Szentmiklósi Napok rendezvénysorozat részét képezi. A kiállítás után levetítésre kerül A szalmabábuk lázadása című film a NAVA jóvoltából.

Essen pár szó a regény cselekményéről, amelyet a fülszöveg kiválóan összefoglal: „Pest-Budán ​vagyunk, a világosi fegyverletétel után. Két kis árva bolyong a főváros utcáin: Penyige Pál és Derelye Borbála. Jó szerencséjük Hétszáz Jeromos bábkészítő mesterhez vezeti őket, kinek házában menedéket és munkát kapnak; hasonló sorsú társaikkal szorgalmasan készítik a szalmabábukat. Feltűnik nekik, hogy három bábu különleges bánásmódban részesül. Utóbb kiderül, hogy az osztrákok megbízottja készíttette őket a szabadságharc hőseinek mintájára, hogy legalább jelképesen kivégezhessék az elmenekült vezetőket. Jeromos mester házában éjszakánként titokzatos dolgok történnek: el-eltűnnek a szalmabábuk. Pál és Borbála, végére akarván járni a dolognak, a bábuk közé bújik, ám reggelre maguk is eltűnnek. Hihetetlen képzeletgazdagsággal megálmodott, fantasztikus birodalomba jutunk a kis hősökkel, ahol más a rend, más törvényeknek kell engedelmeskedniük. Valószínűtlen kalandok sorozata után kerülnek haza, nem is sejtve, milyen örömteli meglepetés várja őket. Páskándi regénye kiváló ötvözete a fantasztikumnak és a realitásnak. Lebilincselő a képzelet birodalma, a valószínűtlenség megannyi bukfence, másrészt a meggyőző, reális korrajz s nem utolsó sorban hazafiságra, történelmi hagyományaink, hőseink megbecsülése, tiszteletére buzdító hangja.”

A regény az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utáni időszakot ismerteti meg főként a gyerekekkel, de a felnőttek számára is élvezetes a történet. A nyelvezete kissé régies, az író stílusa felnőtt fejjel kissé szájbarágósnak tűnhet, ám ha elmerül benne az ember, szinte észre sem veszi ezeket a „furcsaságokat”, hiszen magával ragadja a regény miliője, a valóság és a varázslat világának határmezsgyéje. Lelke visszavedlik gyermekivé, amikor bizony minden mese valóságosnak tűnt és olyan világokat hoztak el, amelyekben érdemes kalandozni. A két főszereplő gyermek is így érez, a valóság rideg és kegyetlen, ám munkájuk révén el tudnak vonatkoztatni ettől. A finom humorral és misztikummal átszőtt regény fontos időszakot jelenít meg: a levert forradalom utáni elnyomást, amikor mindenki lehajtott fővel járt és attól félt, hogy valamilyen módon rajta is bosszút áll a császári kormányzat. Eközben azonban a hazaszeretet is kiviláglik lassan a szereplőkön keresztül, a végén pedig már fényesen ragyog, mint a lángoló szalmabábuk fénye.

A regény a gyermekkönyvtár állományába tartozik, több példánya is kölcsönözhető, melegen ajánlott iskolai feldolgozásra is. Jelzete P 39.

 /Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/