Glant Tibor: Amerika, a csodák és csalódások földje

Érdekes kötet akadt a kezembe feldolgozás közben. Útikönyv, de mégsem, irodalmi kötet, de csak rövid ismertetőket találunk benne egy központi témáról, ami szinte áthatja a mindennapjainkat, mert rengeteg szállal kötődik a világ és mi, magyarok is hozzá: ez pedig Amerika, az álmok földje. Itt persze az Egyesült Államokra gondolok, amely országban rengeteg magyar él, van, akinek sikerült ott megalapozni a sikertörténetét és akad olyan is, aki csalódottan érkezett vissza inkább szülőhazájába. Adottság kérdése, hogy ki mit tud kezdeni a lehetőséggel. Ez persze nem csak napjainkban, hanem már a XIX. században is így volt, amikor bőven nem volt világhatalmi státuszban ez az ország, csupán a lehetőségek földje. A századforduló bő 20 évében közel másfél millió magyar hagyta el hazáját, hogy a tengerentúlon próbáljon szerencsét, ezért is fontos képet alkotnunk az akkori viszonyokról.

 

Glant Tibor, a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének vezetője arra vállalkozott, hogy a XIX. századi magyar irodalomból kigyűjti az Amerikával kapcsolatos útleírásokat, hogy ezekből konklúzióként az olvasó is levonhassa azt a képet, ahogy akkor látták és megélték az emberek ezt a földrészt. Az útleírásokból kirajzolódik előttünk a gazdaság, a társadalom helyzete, különböző véleményeket olvashatunk az építészetről, az indiánokról, rabszolgaságról, polgárháborúról. A fejezetek közül Széchenyi Béla útikönyve kap egy külön egységet, amelyet 1862-ben írt, ezen kívül természetesen általános irodalmi összefoglalót is kapunk az útleírásokról. Az utolsó fejezetben az Amerika-kép problematikájával foglalkozik a szerző. A bevezetőben tehát kvázi útikönyvként emlegettem ezt a kötetet, de több annál: kalandozás is, irodalomtörténet is, korrajz, az olvasó maga döntheti el, hogy tulajdonképpen minek tartja. A kötet végén irodalomjegyzék segíti a témában való további tájékozódást. A könyv kölcsönözhető, jelzete 910 G 47.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/