Fekete István (1900-1970) az egyik legérdemesebb magyar író, akit újra és újra fel kell fedezni. Nem egyszerűen opcióként áll előttünk ez a felfedezés, hanem kötelességünk újraolvasni a műveit, esetleg időről időre egy újabb kötetét megismerni. Személy szerint én is így tettem és a legismertebb két kötetén (Tüskevár, Téli berek), valamint állattörténetein (Lutra, Bogáncs, Kele, Vuk) túllépve kevésbé ismert művei felé fordultam. A koppányi aga testamentuma című regényét egy irodalmi pályázatra írta és első helyet is szerzett vele. Kivételes írói képességei már ebben a történetben is megnyilvánulnak, írói jellegzetességei, mint az emberi sorsok kivételes érzékeltetése, a táj és a természet lírai szépségű bemutatása, amelynek hatására az olvasó szinte beleélni magát a fű susogásába, érzi magán a nap áldó melegét, vagy télen a szél metsző hidegét.

A történelmi regény főszereplője a végvári Magyarország egyik fiatal katonája, Babocsai László, aki édesapja halálát kívánja megbosszulni azzal, hogy a koppányi agát párbajra hívja ki. A párbaj bevett, ám törvénytelen szokás a megosztott, felszabdalt Magyarországon. A párbaj következményeit mutatja be a regény (itt nem árulom el, hogy ki nyer, bár sejthető) és fokozatosan bontakozik ki a cselekmény, ami folyton növekvő izgalommal szövi át a regényt. A történet során Fekete István bemutatja a vidéki ember leleményességét, feltárja előttünk azt, hogy gonosz és gátlástalan emberek minden korban léteztek, ám általános konklúzióként levonhatjuk, hogy itt is győz a jóság. Megjelenik a regényben a hódoltatott magyar nép, amely ebben az ábrázolásban inkább baráti kapcsolatot ápol a törökkel. Olvasmányos, cselekményben és szimpatikus, szerethető (gyűlölhető) szereplőkben gazdag regény, kiszámítható végkifejlettel. Ennek ellenére a történet és a tanításai bennünk ragadnak akaratlanul is. Vasárnap délutánokhoz, hétköznap estékhez ajánlom a kötetet, kiváló élmény lesz mindenkinek.

A regény megtalálható könyvtárunk felnőtt részlegén, az F37-es jelzetnél, ahol még több Fekete István vár a kedves olvasóra.

/Veres Tamás/