Könyvtárosként eléggé elítélhető módon voltak olyan könyvek, történetek, amelyeket nem voltam hajlandó elolvasni. Vagy azért, mert felkapott volt és nem akartam a fősodorral tartani, vagy pedig azért mert egyszerűen nem érdekelt. A pár évvel ezelőtti rajongói hullám, amelyet a könyvek, majd a filmek váltottak ki, a Harry Potter-sorozatot is kizárta az érdeklődési körömből. Azonban 28 évesen a kezembe vettem az első könyvet és elkezdtem olvasni... Nagyobb élményt nem is okozhatott volna, hiszen visszarepített abba az állapotban, amelyben kamaszkoromat töltöttem: ültem egy helyben és faltam az oldalakat. Már a második kötet (Harry Potter és a Titkok kamrája) közepén tartok és úgy gondoltam, ideje véleményt formálni erről a történetről.

Régen vettem a kezembe ennyire kreatívan megalkotott világot elmesélő sztorit, ennyire olvasmányos és izgalmas, fordulatos regényt. J. K. Rowling nyilvánvalóan a felnőttekben is fel tudja ébreszteni a kíváncsi gyermeket, a főhőssel együtt izguló kamaszt és a kívülálló felnőttek számára és képes messzemenően tartalmas szórakozást nyújtani. Bennem például még azt a vágyat is felkeltette, hogy hasonlóan kreatív szöveget alkossak. Az oldalak szaladnak, az események gyors egymásutánban következnek be és első olvasatra még a szóismétléseken és azon tényen is átsiklik az ember, hogy a három jó barát mindig belekeveredik valami bajba, amiből a végén persze nyertesen jön ki. Az összes klasszikus hozzávalót kiválóan adagolja Rowling, ifjúsági regény létére komoly témákat is feszeget (megbélyegzés, kirekesztés, családi problémák), ám a finom humor és a fejben megragadó mondókák sem maradnak el.

Összességében érthető, hogy már a megjelenéskor hatalmas sikert aratott a széria, mindenki találhat magának olyan szereplőt, akivel azonosulhat, akit kedvelhet és akit utálhat. Messze még a vége, de mindenképpen csak ajánlani tudom kamasznak és felnőttnek egyaránt, a felfedezés vagy az újra-felfedezés öröme miatt.

Könyvtárunk is rendelkezik mindegyik részből legalább 2 példánnyal, amelyek eddig is népszerűek voltak és remélhetőleg ezután sem kopnak ki az olvasói érdeklődés köréből. Jelzetük R 90, megtalálhatóak a gyermekkönyvtárban.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/