George R. R. Martin manapság igencsak népszerű író. A Trónok harca tévés sikere óta a világon milliók követik a Hét Királyság küzdelmeit a vastrónért, az öldöklő csatákat, családok egymás elleni intrikáit. Martin kiszolgálja az olvasóközönségét, a Tűz és jég dala ciklus kötetei darabonként ezer oldalon felüli terjedelemmel rendelkeznek, így aki elmélyül benne, viszonylag sok ideig élvezheti az író stílusát és a meghökkentő fordulatokat. Az érem másik oldala, hogy ilyen terjedelmű szöveget a megszokott színvonalon megalkotni bizony időigényes, ezért vannak egyre többen, akik türelmetlenül várják a folytatásokat. Az író persze karakán módon figyelmen kívül hagyja ezeket a a hangokat (bár sokan attól félnek, hogy a sorozat hamarosan utoléri a nyomtatott verziót). Martin azonban a Tűz és jég dala előtt is írással foglalkozott, ezeket a műveit mostanában kezdik felfedezni.

Könyvtárunkba is megérkezett nemrégiben egyik korai regénye, amely a Lázálom címet viseli. A történet a tönkrement hajóskapitány, Abner Marsh és társult üzletfele, Joshua York történetét meséli el, a helyszín pedig a 19. századi Mississippi és környéke. Maga a folyó is eléggé misztikus környezet, talán a Huckleberry Finnből lehet egy előképünk a kor Amerikájáról, ahol rendszeresek a rabszolga-árverések, dúsgazdag ültetvényesek dolgoztatnak százszámra feketéket és a fejvadászat hivatalos sportnak számít. Maga a történet eléggé lassan indul be, Joshua megkeresi Marshot, hogy közösen építsenek egy minden eddiginél fényűzőbb gőzhajót, amely a Lázálom nevet kapja. Marsh így újra beszállhat az álma beteljesüléséért, a leggyorsabb gőzös címéért folytatott harcba, York pedig szabadon tanulhatja a hajózás mesterségét. Az eleinte szokványos sztoriban azonban hamarosan furcsaságok kezdenek felbukkanni és maga a történet is egyre inkább magába szippant. Brutális gyilkosságok kerülnek felszínre és végül körvonalazódik egy klasszikus vámpírtörténet.

Azonban mielőtt azt hinnénk, hogy szokványos lesz a történet, újabb fordulat következik be, ennek felfedezését azonban már az olvasóra bízom, nem fog csalódni. A remek stílusban megírt regény igazi klasszikus, ahogy a borítón is olvashatjuk, precízen felépített thriller, ami még az utolsó pillanatokra is tartogat fordulatokat. Magam is azt vettem észre, hogy az elején még alkalmanként pár oldalnyi olvasásból a közepe felé már 20-30 oldalakig merültem el a történetben. Érzékletesen lefestett képek, karakterek és környezet tárul a szemünk elé (érdekesség: Martin mindent legalább két tulajdonsággal jellemez), a történelmi háttér is megfelelően ki van dolgozva. Az is nagy megkönnyebbülés, hogy nem az utóbbi években teret hódított, érzelmes és szenvelgős vámpírok szerepelnek a kötetben. Jelzete M 36.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/