Manapság Oroszország nem éppen pozitív események és történések kapcsán kerül be a köztudatba, ám a politika és a hadi események mellett van még egy olyan oldala az oroszoknak, amely észrevétlenül a csúcsra tör - ez pedig a sci-fi irodalom. Vlagyimir Glukhovsky pár évvel ezelőtt megalkotta a Metro 2033 és Metro 2034 című könyveket, amellyel - talán nem is sejtette - milliónyi követőt és rajongó szerzett. A két kötet azóta univerzumot teremtett és sorra jelennek meg az újabb és újabb, posztapokaliptikus történetek.

Az alapkoncepciót az jelenti, hogy egy atomrobbanást követően a túlélők a metróban kényszerülnek meghúzni magukat és mivel a földfelszínt letarolta az atombomba, ezért a föld alatt kell megteremteniük az új hazájukat és életterüket. Erre kiválóan alkalmas például a moszkvai vagy a szentpétervári metró, ugyanis kiterjedt, rengeteg állomással rendelkező hálózatokról van szó. Az állomáson különböző "törzsek" jönnek létre, akik egymással kereskedve vagy háborúzva, de mindvégig a föld alatt élik le életüket. Míg Glukhovsky inkább társadalomkritikai regényt írt, jelen ismertetőnk tárgyának szerzője, Andrej Gyjakov már akciódús és mozgalmas történettel rukkolt elő.

Két regényének a címe: A fény felé, Vissza a sötétségbe. Helyszíne a szentpétervári metró, a cselekmény maga tulajdonképpen egy küldetés végrehajtása, amelyet egy Dárda nevű sztalker (katona, felderítő, harcos) vezet, aki épp akkor vesz maga mellé egy 12 éves kisfiút, Glebet (ő a másik főszereplő). Az osztag a rengeteg mutáns szörny támadása és az ellenséges természet útvesztői között kényszerül eljutni úti céljához, ahol nem marad el a happy end sem. Útközben azonban kiderül, hogy az emberek egymásra sokkal veszélyesebbek, mint a természet bármelyik csúf kreálmánya.

A Vissza a sötétségben érzésem szerintem olvasmányosabb egy fokkal, itt már a metrón belül játszódnak az események, klasszikus elkerülős, nyomozós történet, izgalmas és adrenalindús jelenetekben gazdag cselekménnyel. Csak az írói fantázia szabhat határt annak a képzelt világnak, amelyet látunk, olyan lényekkel és környezettel, amely vizuális megjelenítés útján bizonyára lélegzetelállító és félelmetes lehet.

A társadalomkritika és az emberi méltóság bármilyen körülmények közötti megőrzése hangsúlyos szerepet kap a könyvekben, emellett arra is rávilágít, hogy mennyire sérülékeny a mai modern világ, egy pillanat műve lehet csak és rögtön 3-400 évet visszarepülve a középkorban találhatjuk magunkat. Érdemes ilyen szemmel is elolvasni a műveket, melyek jelzete D 83. Fontos megjegyezni, hogy mind az igényes fordítás, mind a jól olvasható betűtípus és figyelmes tördelés hozzájárul az olvasmányélményhez. Az Európa Kiadó ismét profi munkát végzett, elég ha a hangulatot kiválóan visszaadó borítókra tekintünk.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/