A magyar történelmi regény, mint műfaj, rendkívül sokszínű és változatos művekkel van tele. Nemzeti múltunk feldolgozásának egyik kifejezőeszköze a regény, illetve a múlt dicső voltának hangoztatása, ami a magyar ember sajátossága. Folytonos kényszerként nyúlnak vissza a szerzők többek között a honfoglalás, illetve a korai Magyar Királyság időszakához, amikor még potens népként uraltuk Közép-Európát, megkérdőjelezhetetlen szerepünk szerint Európa és a kereszténység védőbástyájaként óvtuk a nyugati világot az iszlám térhódításától. Az államalapítás végbemeneteléhez egy erős kezű és céltudatos vezetőre volt szükség, anélkül valószínűleg hamar lekerült volna a magyar nép a térképekről, valószínűleg ezért is olyan hálás korszak ez a szerzők számára (főleg a későbbi történelmi viharok tükrében). Ezt az ezer évvel ezelőtti korszakot vetíti elénk Makkai Sándor is, a Magyarok csillaga című regényében. A szerző 1890-ben született, hivatását tekintve református lelkész volt, emellett írta meg történelmi regényeit. Több műve ismert az Olvasók között, vegyük például a Sárga vihar-t vagy a Táltoskirályt, esetleg az Ördögszekeret (mind kölcsönözhető könyvtárunkból, jelzetük M 23). Jelen regényünk az új kiadás miatt is került előtérbe.

Történetünk akkor kezdődik, amikor Géza fejedelem átadja a fiának a hatalmat, ami nem csak rangot, hanem hatalmas felelősséget is jelent az ifjúra nézve. Uralkodásának tétje nem kicsi: hagyja, hogy népe eltűnjön a süllyesztőben vagy keresztény hitre térítve belép Európa elismert királyságai közé. Nem tipikus a regény időbeli befejezése: mindenki azt várná, hogy a megszilárdult ország képével búcsúzik a regény, közben sokkal hamarabb ér véget a történet. Az olvasás során ősi tájak jelennek meg előttünk, a királyi udvaron kívül a balatoni világ szegénysége, dolgos, bölcs egyszerűsége is helyet kap, ármány, pörgő cselekmény, szerelem, küzdelem, valamint az emberfeletti akaratot és határozottságot sugárzó főszereplővel is azonosulhatunk. Néhol túl idealizáltak az alakok, ám a tájleírás, az irodalmi igényesség kárpótol ezekért. (Hasonlóan élvezetes leírásokat később Fekete Istvánnál is olvashatunk.) A regény nyelvezete régies, de mégsem nehézkes az olvasás, a mai akcióregényekkel felveszi a versenyt, csak ezt nem felejtjük el két nap után. Felvillannak bennünk örökösen a mai világgal való összehasonlítási alapok, a "régen minden jobb volt" örökös kérdése feszegeti tudatunkat, emellett azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon hová lett mindaz az erős alapokon nyugvó ország, ami ekkor jött létre? Mi vezetett a későbbi kudarcokhoz, összefogás helyett belső feszültségekhez, kis híján az ország pusztulásához? Mardosó kérdések ezek, de merjünk szembenézni a válasszal vagy keressük a történelmi regények széles választékában.

Ajánlom a szerző regényeit minden fiatalnak, egy-két igazi példaképre is találhatnak a sorok között.

/Veres Tamás, tájékoztató könyvtáros/